A legjobb májusi kérdések

Májusban kissé filozofikusabbra sikerült a jelenlétem az Ask.fm oldalon. Hosszabb, kifejtősebb, elgondolkodósabb válaszokra számíthattok ezúttal.
A bejegyzés végén pedig a véleményeteket szeretném kérni egy későbbi blogbejegyzéssel kapcsolatban. 🙂
Na, de most induljunk neki a májusnak!

Ha te és a legjobb barátod egy lakatlan szigetre kerülnétek, szeretnéd, hogy megmentsenek?

Kaja van elég? Mert akkor egy darabig hagyjanak minket békén, hogy alaposan kibeszélgessük magunkat.
Aztán persze előbb-utóbb mentsenek meg persze.

Hamar megítéled az embereket?

Igen is és nem is. Egyből, ránézésre van egy megérzésem, egy első benyomásom másokról. Amit persze képes vagyok felülírni, ha később az ellenkezője igazolódik be, de az az igazság, hogy a hatodik érzékem ritkán csap be.

Létezik, hogy valamikor az a legjobb választás ha kitérünk a választás elől?

Nem. A nem választás is választás, csak abban az esetben, ha így döntesz, pluszban még azt is vállalod, hogy a lehető legkevesebb befolyást gyakorolod a végkimenetelre.

Ha kezedben lenne egy pirula, amiből csak egyetlen egy van, és a legokosabb (érts ez alatt mindentudást) emberré teszi a világon azt, aki beveszi, te mit tennél?

Hát, én bizony bevenném. Nyilván hatalmas fordulatot venne az életem, ha egyik pillanatról a másikra én lennék a világ legokosabb embere, a szeretteim talán nem is tudnának mit kezdeni ezzel a változással, de ez akkor is túl erős kísértés lenne ahhoz, hogy ellen tudjak állni. Még úgy is, ha tudom, hogy esélyesen diliházban végezném, hiszen egyszerre megkapni a mindentudást, strukturálatlanul, valószínűleg feldolgozhatatlan sokk egy átlagos agynak.

Ma, amikor mindenki az önkiteljesítésről beszél, milyen haszna lehet az önkorlátozásnak, a mértékletességnek?

Egyrészt akkor tudod értékelni ami van, ha néha megtapasztalod azt is, hogy nincs.
Másrészt ahhoz, hogy valóban önmagaddá válj, időnként meg kell állni, abbahagyni a fizikai, lelki és szellemi gyűjtögetést, és számot vetni mindazzal, amit eddig elértél, megkaptál, megtapasztaltál. Ehhez pedig az elmédnek, az egódnak és a vágyaidnak egyaránt lecsendesedésre van szüksége.

Az amerikai bv. intézetekben a halálos méreginjekció beadása előtt miért kell a tűt sterilizálni?

Mert nagyon nem mindegy, hogy egészséges vagy fertőző zombi jön vissza kísérteni.

Szerinted a sztereotípiák,hogyan alakulnak ki, és mi kell ahhoz,hogy elterjedjenek? Van egyáltalán bármi hasznuk?

Az ember alaptermészete, hogy szeret rendszerekhez igazodni, és ha már két-három egyforma esetet látott, tapasztalt, azt könnyen beállítja ugyanolyannak. Aztán innen már csak egy lépés, hogy a nagyon hasonlót is az ugyanolyanok közé sorolja, majd az eléggé hasonlót és a kicsit hasonlót is. Ez megint a könnyebb út. Összevonni dolgokat egy kalap alá sokkal egyszerűbb, könnyebben is véleményezhető, kevesebb gondolkodást igényel, mint minden egyes dologról önálló értékítéletet alkotni.

Meséld el egy kedves emléked!

Két és fél éves voltam, és Bulgáriában vadkempingeztünk Anyáékkal. Az erdőben meg a tengerparton szabadon bóklászhattam (persze figyeltek), de amikor bementünk a városba, előre figyelmeztettek, hogy ott nem szabad mindent összeszedni, amit a földön találok. Ezt egy darabig szépen be is tartottam, de egyszer csak megláttam egy nagyon vonzó, színes papírdarabot.
– Ezt se szabad fölvennem? – kérdeztem reménykedve.
Hát, kérlek, azt egy nem tudom, hány levás papírpénz volt, mindenesetre akkora összeg, hogy hárman simán meg tudtunk belőle vacsorázni étteremben.

Mennyire ügyelsz arra,hogy ne borítsd fel a kényes egyensúlyt?Mi történik,ha mégis felborul?

Mérleg az aszcendensem, szóval nálam ez ösztönös törekvés is, hogy próbáljam megtartani az egyensúlyt, illetve kialakítani, ahol nincs. A környezetemben szeretem a szimmetriát, és igyekszem, hogy a külsőm is tükrözze ezt. (Bár nem mindenben, valamiért a fülbevalók nálam kimondottan az asszimmetriát testesítik meg.)
Lelkileg, ha felborul a beállított egyensúlyom, elég nehezen billenek vissza. Ilyenkor hisztissé, harapóssá válok, de csak azért, mert a megbomlott rend belőlem bizonytalanságot vált ki.

Milyen állat lenne a patrónusod? Miért pont az?

Jegesmedve.
Az első játékállatkám egy jegesmedve volt, aki azóta már többször kapott új bundát, sőt új tömést is, de még virul. 🙂 A kötődés ide eredeztethető.
Egyébként azért, mert erős, de mégis puha, félelmetes, de mégis játékos, magányos, de mégis egyszerre társas lény is.

Mind vágyunk arra,hogy függetlenek legyünk,a saját életünket éljük,ebből jön a kérdés. Milyen értékeket kaptál,milyen útravalóval engedtek útnak a szüleid?

Talán hármat emelnék ki igazán.
Az egyik, hogy mindig legyen erőm és kitartásom megdolgozni azért, aki valóban vagyok, és vállaljam önmagam.
A másik, hogy mindig maradjak tisztességes. Még akkor is, amikor velem szemben mások nem azok.
És a játék szeretete, konkrétan is (társasok, nyelvi lelemények), de legyen jelen az életem minden területén egy kicsit a játékosság.

Mi a véleményed az eutanáziáról?

Ez egy nagyon összetett dolog. Mert egyfelől támogatnom kellene, hiszen belátom, hogy van olyan élet, ami már nem nevezhető életnek. Ugyanakkor mégsem támogatom. Pont azért, amiért a klónozásnak is ellene vagyok (nem szerv, hanem teljes ember értelemben). Az én hitem szerint teremteni és életet elvenni csak Istennek van joga.

,,Igazán csak a saját belső falaid zárhatnak fogságba, vagy tehetnek egészen szabaddá…” A te falaid mit tesznek?

Nekem kellenek a belső falaim ahhoz, hogy szabad merjek lenni. Kisgyerekként nagyon naiv és szabad voltam, aztán sorra kaptam a “pofonokat”, a meg nem értettséget. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy támogatást is kaptam (leginkább felnőttektől), csak hát annak az örömét sokszor elnyomta, hogy kis hülyeként kezeltek (leginkább a kortársaim). Ezért aztán megpróbáltam idomulni, olyanná válni, mint az átlag, hogy befogadjanak. Igen ám, de az nem én voltam! És sütött is rólam, hogy szerepet próbálok játszani, így hát pláne nem fogadtak be.
Sokáig vergődtem, mire végre elegem lett. És akkor tudatosan kiépítettem azokat a falakat, amelyek között szabadon én vagyok én. Van a falon kapu, akinek pont ez a Dorka kell, az megtalálja az utat hozzám, de már nem töröm magam, hogy mindenki elfogadjon.

“A legtöbb ember nem akar úszni,amíg nem tud” Milyen gondolatok kelt benned az idézet? Hogyan értelmezed?

Félünk a kudarctól? Valószínűleg. Attól, hogy leégünk mások előtt, ha nem egyből tökéletes, amit csinálunk. Sok emberbe ezt bele is nevelik. És sajnos kevesen ismerik fel, hogy a kaland nem ott kezdődik, hogy tudsz valamit, hanem amikor a tudást elkezded megszerezni. Ahhoz pedig kellenek az első botladozó próbálkozások, akár mérföldkőnek is, hiszen hitelesen csak önmagadhoz tudod mérni a fejlődést.

Megtudsz nevezni egy olyan embert a környezetedből, aki tényleg jó ember? Mi a közös bennetek? Milyen a kapcsolatod az illetővel?

Nagyon sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, mert az első, aki eszembe jutott, a Nagypapám, de ő már nem él. Viszont, ha ki kell emelni valakit, aki kimagaslóan jó ember, akkor őt mondom. Példás tisztességű ember volt, aki viharos időszakban, politikai területen sem mocskolódott be.
De tulajdonképp az egész családommal szerencsés vagyok ezen a téren. Van, aki megtévedt a szépen hangzó eszméktől, de olyan nincs, aki tudatosan ártani próbálna bárkinek, vagy megtagadná a segítséget bárkitől.

Szép estét! Mit ábrázol a profilképén látható tetkó?

Az alkímiában ez a platina jele, amit a legmagasabb rendű fémnek tartottak. Úgy hitték, ez a fém egyenlő arányban tartalmaz ezüstöt és aranyat. Előbbinek a Hold a jelképe, utóbbinak a Nap — ez látható az ábrán.
A jelentése, lelki szinten a legtisztább teljesség. Ezért viselem a jobb vállamon, hogy ez az elv vezérelje a cselekvő karom mozdulatait.

a múlt meseírói közül kivel találkoztál volna szívesen?

Lázár Ervinnel. Nagyon-nagyon szeretem a meséit, és csodálom a “szófaragó” képességét.

Szeretsz arra ébredni, hogy esik az eső?

Esőre nem, de viharra nagyon szeretek.

A rossz álmokból való felriadás emlékeztet minket arra, hogy ajándék számunkra az idő. Egy időtlen világban a saját rémálmaink foglyai lennénk. De vajon mi történik akkor, ha saját magunk rémálmaivá válunk?

Sokszor eszembe jut, mikor nagyon elvetemült bűnözőkről hallok, hogy vajon hogy nem éli meg egyetlen rémálomként az életét, aki ilyesmiket elkövet?
De azt hiszem, aki eljut odáig, hogy önmaga rémálmává váljon, az addigra kellőképp ki is ürül ahhoz, hogy ne érintsék már meg a rémálmai.

ha borotválod a lábad megerősödik a szőr.

Tévhit. A szőrszál természetes módon a gyökérnél vastagabb és egyre vékonyodik. A borotva keresztbe vágja, minél közelebb sikerül a bőrhöz, annál vastagabb keresztmetszetben. Aztán a szőr nő, mert az a dolga, de mivel belevágtunk, nyilván vastagabb, ami kitüremkedik a bőrből. Ezért érződik úgy, mintha erősebb szőr nőne.
Ugyanezen az elven működik a hajvágás is, azért kell a végéből vágni, hogy erősebbnek érződjék.

Mit gondolsz a kötelező olvasmányokról (mind általános és középiskolában)?

Soha nem olvastam akkor a következőket, amikor kötelezők voltak. Többnyire előtte, de volt, amit csak évekkel később. Ugyanis az olvasásnak élményt kell nyújtania, viszont azt gondolom, hogy ha kötelezővé tesznek egy élményt, az megszűnik élmény lenni. De közben az is tény, hogy sajnos sok embert kényszeríteni kell az olvasásra. Ezért én úgy csinálnám, ha magyartanár lennék, hogy nem egy kijelölt olvasmányt adok meg, hanem egy listát, amiről mindenki szabadon választhat. Így a nemolvasók sem ússzák meg, az olvasni szeretők számára viszont megmarad a választás szabadsága, és ezáltal az olvasás élményszerűsége.

Melyik az a könyv, amelynek világában szívesen élnél? Milyen szereped lenne a történetben?

Két ilyen könyv van, aminek a világában akár örökre ott ragadnék.
Az egyik természetesen a Tolkien alkotta világ, ahol azt hiszem dúnadán, vagyis kósza lennék, aki hosszú életű és bölcs, de azért mégiscsak ember. Ha kell, harcolnék Théoden király mellett, de szabadidőmben a vidéket járnám, sokat időznék Elrond városában, és igyekeznék barátságot kötni a különféle népekkel, szerzetekkel.
A másik ez a könyv: http://moly.hu/konyvek/marina-gyacsenko-szergej-gyacsenko-alekszandra-es-a-teremtes-novendekei Én nem Roxfortba várnám a felvételemet (na, jó, azt sem utasítanám el), hanem ebbe az iskolába, ahol *SPOILER!* az emberek szavakká, nyelvtani fogalmakká válnak. Sokszor gondolkodom azon, hogy nekem vajon milyen szerepet szánna a sors ebben a könyvben, mire szakosodnék, és arra jutottam, hogy az én szakirányom a “miért?” kérdőszó lenne.

Szerinted miért van az, hogy a 25-30 feletti felhasználókra ferde szemmel néznek az oldalon?

Mert tizenéves korban könnyű azt gondolni, hogy a világ csak a fiataloké. Holott a világban épp az a szép, hogy minden korosztály tanulhat egymástól. 🙂

Ha az érzelmek, hangulatok -boldogság, szerelem, szomorúság, depresszió, gyász, öröm- Földrajzi helyek lennének, Ti hogyan képzelnétek el?

boldogság — Izland
szerelem — bármelyik óceán
szomorúság — Provence
depresszió — Ukrajna elmaradottabb vidékei
gyász — Közép-Ázsia
öröm — Peru

Manapság egyre több a nem kívánt terhesség megfelelő védekezés mellett. Szerinted mi lehet ennek az oka?

Nem olyan biztos minden esetben a megfelelő védekezés. Sokszor hallom, hogy “de hát csak így vagy úgy csináltuk, attól nem lehet”, vagy “de hát csak egy nap felejtettem el bevenni a gyógyszert, attól nem lehet”, vagy “de hát az előjáték után egyből föltettük a gumit, és előtte csak egy kicsit ért hozzám ott, szóval nem lehet”. De, lehet.
Másrészt viszont én is ismerek olyat, aki felelősségteljes védekezés mellett lett várandós. Ilyen is van. Ha egy gyerek nagyon jönni akar egy családba, akkor jönni is fog.

Téged mi befolyásolt abban, hogy azt a munkát tanuld/végezd, amit? Mit szeretsz benne a leginkább? El tudnád képzelni, hogy nyugdíjig azt csináld?

Nem igazán tudom elképzelni, hogy örök életemben ugyanazt az egy munkakört töltsem be. Ezért is tanultam annyi mindent. A mostani munkámat szeretem, mert változatos, könyvekkel foglalkozhatok, és elég időm jut mellette az örömtevékenységekre is.

Az elmúlt időszakban, sokan “nyaggatnak” azzal, hogy vannak-e kiépített céljaim, ami után megyek, amiért küzdök… Engem ez frusztrál… Te hogy vagy ezzel? Nem azt kérdezem mik a céljaid, inkább, hogy kell-e hogy legyen?

Bennem inkább olyasmi van, hogy kialakítottam egy szilárd képet arról, amilyenné válni akarok. Külsőre is, de inkább belsőre. De ez nem a hagyományos értelemben vett cél, inkább valamiféle eszménykép.
És akkor ehhez kapcsolódva mindig előjönnek kisebb életcélok. Tanulni valamit, elérni egy adott pontot az életben. Most ilyen amúgy a fogyás is, hogy a testemet a lelkemhez igazítsam.
Viszont ezek a “kis” célok nagyon random módon alakulnak. Inkább a megérzéseim vezetik, mint tudatos elhatározások. Néha kerülőutaknak tűnnek, néha olyan, mintha egymásnak ellentmondanának, de végső soron mind ugyanazt táplálják: az ÉN-né válást.

Ezeken kívül pedig nagyon sok olyan kérdést kaptam, mind az Ask.fm oldalon, mind a való életben, amelyek a fogyásommal kapcsolatosak. Először az óvatos körbeszimatolás, hogy mennyi ment le eddig, hiszen látják, hogy elég sok. És amikor elárulom, hogy mínusz 18 kilónál tartok, akkor aztán záporoznak a kérdések: hogyan csinálom, mit eszem, kell-e mozogni hozzá, és hasonlók.
Ezzel kapcsolatban szólna hozzátok a kérdésem. Ugyanis mindenképp tervezek erről írni egy hosszú, kifejtős, alapos blogbejegyzést, de az eredeti tervem az volt, hogy majd csak akkor, ha túl leszek a teljes procedúrán, mintegy visszatekintésként. Ám így, hogy tényleg sokan “ostromoltok” a módszeremért, nem szeretnék senkit megfosztani a tudástól: 🙂 Ezért úgy döntöttem,szavazásra bocsátom a kérdést. Kérlek, írjátok meg kommentben (itt, vagy FB-n), hogy inkább megelégedtek azzal, hogy fél- (valójában kétharmad :3) eredményről tudok beszámolni, de minél előbb olvasnátok róla, vagy inkább várnátok még néhány hónapot, mivel azt tartjátok hitelesebbnek, ha akkor beszélek csak a dologról, mikor már a teljes súlyfölöslegem eltűnt?
Várom a válaszokat, és demokratikus módon a többség óhaja fog érvényesülni.

Addig is szép napot mindenkinek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s