Dorka! Mesélj! Hogy csinálod?

Mostanában gyakran megkapom a címben említett kérdést, és bevallom, jól esik. Szerintem sejtitek is, hogy miről van szó.
Van valami, ami bár az elmúlt hónapjaim minden napját meghatározta, mégsem írtam eddig róla. Nem könnyű téma, de hát miért is lenne az, hiszen én se voltam könnyű, mikor belevágtam. Kicsit talán babonából is hallgattam róla, de most egy mérföldkőhöz érkeztem, és mivel már egyre többen veszitek észre rajtam a változást, és kérdezgettek, ezért úgy döntöttem, leírom az egészet, őszintén.

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, nem hiszek benne, hogy célt lehet velük érni. Ez sem az volt. Kemény lelki rákészülés előzte meg az elhatározást, hogy véget vetek a gurulós korszakomnak. Amikor január elsején a mérlegre álltam… ugye lehetek őszinte? Elsírtam magam. Alig merem bevallani, de most, hogy már túl vagyok a nehezén, nem szégyellem: 98,7 kiló voltam! Az testvérek között is közel egy mázsa. Láttam persze, és éreztem, hogy nagyon nem stimmelek, a kedélyem és a mozgékonyságom a béka s*gge alatt volt, de így szembesülni ezzel a számmal, az borzasztó volt.
Na, de nem bánkódtam sokáig, hiszen már eleve azért álltam mérlegre, hogy kiszámoljam, mennyitől kell megszabadulni. És bár akkor elérhetetlenül soknak tűnt ez a közel harminc kiló, azért belevágtam.

A módszer: mit nem?

Nyilvánvaló, hogy semmi nem megy lemondások nélkül. Erre rá kellett készülnöm, hogy mostantól hónapokon keresztül nem eszem “finomított szénhidrátokat”, azaz cukrot egyáltalán, semmilyen formában, és lisztet.
Ehhez hozzá tartozik még egy bűnöm bevallása. A megelőző egy-két évben eléggé… hát, hogy úgy mondjam, hanyag eleganciával viseltettem a gluténmentes diéta iránt. Szóval a “de hát én lisztérzékeny vagyok!” felkiáltás csak akkor hangzott el, ha a felkínált sütemény nem volt elég ínycsiklandó. És sajnos nálam nem az akut gluténérzékenység áll fönn, amikor a bűnt rögtön követi a büntetés. Nekem nincsenek kiütéseim, vagy azonnali hasmenésem, ha “igazi” lisztet eszem, hanem szép lassan felhalmozódik a szervezetemben, és kifejti káros hatásait. Puffadás, emésztési zavarok, izomgyengeség, kedélyhullámzás, és persze az a jelenség, hogy a bevitt tápanyag nem ürül ki rendesen, hanem lerakódik.
Így számomra ebben a diétában az egyik legjobb, hogy a tésztafélék tiltva vannak, ezáltal kísértésbe sem esem. 🙂

Na, de akkor mit igen?

Ez nálam nehéz kérdés, mert a tilalmakon túl is egy borzasztóan válogatós ember vagyok. De mégis, ha konkrétan le kell szűkítenem arra, hogy mit szabad enni ebben a diétában, akkor egyszerűen: bármit. Mármint persze cukron és liszten kívül – szinte – bármit.
Elsősorban mindenképpen növényeket, nyersen és párolva (vagy grillezve, aki szereti), zöldségeket, gyümölcsöket, bármennyit és bármikor. Ezek adják az étkezések bázisát.
A másik pillér a fehérje. Húsok, halak, tejföl, túró, sajt, de még akár sült szalonna is, ha épp ahhoz van kedvem.
És akkor egy kisebb kupac, amit már nem neveznék pillérnek, az a keményítő. Ha valaki nem annyira krumplimániás, mint én, az ezt el is hagyhatja. Én képtelen voltam rá, hogy hónapokat bírjak ki sült krumpli nélkül.

A lényeg: mit mivel

Ez az egész diéta titka.
Az étkezés egyetlen alapszabályt követ, azt hogy a fehérje tartalmú ételeket  külön kell választani a keményítő tartalmúaktól. Ez nem a hagyományos szétválasztó diéta, annál logikusabb és megengedőbb, így könnyebben betartható. Csupán arra kell figyelni, hogy külön csoportosítva együk a húst, halat, felvágottakat, sajtot, tojást, tejfölt túrót, és legalább négy óra (de ha lehet, inkább egy nap) különbséggel a krumplit, rizst.
Mondok példákat, hogy egyszerűbb legyen. Adott napon lehet mondjuk ebédre sajttal besütött csirkemellet enni párolt brokkolival, vacsorára pedig sült virslit kevert salátával. Másnap választhatok sült krumplit ebédre, paradicsomsalátával, vacsorára pedig rizst és gyümölcsöket összekeverve (de nem tejberizst, hiszen a tej ugye fehérje, a rizs pedig keményítő). A variációk tehát gyakorlatilag végtelenek, csak a párosításra kell ügyelni.
Ha két étkezés között megéheznél, bármikor ehetsz gyümölcsöket, olajos magvakat, és ami az egész diétában a “titkos mikkentyű” (ugye emlékeztek még a Mickey egér játszóházára, így nem idegen ez a kifejezés?): az a pattogatott kukorica. Ez az az eledel, ami lassan “megy át rajtunk”, vagyis sokáig elűzi az éhségérzetet, de a szervezetünk nem képes maradéktalanul megemészteni. (És ez nem csak a fogyókúrázóknak jó hír, hanem azoknak is, akiket más tulajdonságok nehezen különböztetnek meg a disznóktól.) ((#énkérekelnézést Ma valamiért ilyen kötözködős hangulatom van. :P))

Lazítós napok

Vannak. Azt hiszem, nélkülük bele is bolondulnék, hiszen nem lehet, hogy a hónapjaimat csak a szabályok betartásának szenteljem. Igen, időnként, mondjuk havonta egyszer (fogyó holdban ;)) megengedek magamnak egy kicsit szénhidrátosabb napot, persze gluténmentesen, és mondanom se kell, hogy cukor nélkül. Ilyenkor becsusszant néhány kocka diabetikus csoki, esetleg két cukormentes palacsinta cukormentes lekvárral, vagy amikor megnyitott a Manioka (Ráday utca 15, ez itt igenis a reklám helye), muszáj voltam megkóstolni a cukor-, laktóz- és gluténmentes pékáruikat. (Életemben először ettem túrós batyut! És a sajtos-magvas aprósüteményük olyan, mint amit Nagyi sütött gyerekkoromban, ráadásul nem tofuval, meg mindenféle paleomarhasággal vakítanak, hanem a sajt az sajt, csak laktózmentes. Az első falat után úgy bezabáltam az összeset, hogy még Instagramra fölfotózni is elfelejtettem. :D)
Természetesen szükség van az ember józan belátására, hogy mennyi lazítást engedhetek meg magamnak, és mi az a pont, ahol újra erőt kell vennem a kísértésen.

Mozgás

Na, ez volt a dolog legkeményebb sarkalatos pontja. Lássuk be: bika vagyok, lusta. Utálok mozogni. Még az úszás lenne az, amit hosszú távon el tudnék viselni, de mivel nincs a közvetlen közelünkben lehetőség, abban biztos voltam, hogy max egyszer bírnám rávenni magam arra, hogy eljussak egy uszodáig.
Konditerem szóba se jött (pedig konkrétan a házunk alatt van egy), annyira ismerem magam, hogy én nem fogok rendszeresen egy-másfél órát kínlódni, ráadásul izomagyú figurák között, meg egyáltalán: társaságban.
Úgyhogy végül azt határoztam el, hogy minden nap, de tényleg minden nap tíz percet fogok tornázni. Nevetségesen hangzik, tudom, de tekintve a motiváltságomat bármiféle mozgásra, tőlem ez is szép teljesítmény.
A gyakorlat egyik fele kifejezetten a tokámra koncentrálódott. Ez nagyon egyszerű, viszont végtelenül monoton gyakorlatsor. Annyiból áll, hogy lassan hátrahajtom a fejem, amennyire tudom, aztán előre megint. Mondjuk ötvenszer. Aztán ugyanezt különféle pofavágásokkal fűszerezve, például erősen előre szegezett alsó állkapoccsal, vagy épp csücsörítve. Újabb ötvenszer. És ha már teljesen úgy érzem magam, mint egy bólogatós kiskutya a Trabant műszerfalán, akkor ugyanez mehet oldalirányú mozgással is, amennyire csak ki tudom csavarni a nyakam. (De ne jobban! :P)
A testem edzését pedig egy kivénhedt taposógépen kezdtem, ami nagyjából másfél hónap után fel is adta a küzdelmet. (Nem alattam repedt szét! Már eleve hibás volt. :D) Amikor rájöttem, hogy nem megy tovább, és gép nélkül maradtam, az egy olyan pontja volt a folyamatnak, hogy – úgy érzem – bebizonyítottam magamnak: erős vagyok. A “tavalyi Dorka” még bizonyára úgy döntött volna ebben a helyzetben, hogy jó, akkor most mozgás felfüggeszt, majd ha szerzek valahonnan újabb gépet, folytatom. Az idei Dorka már másnap folytatta. Gép nélkül. Az asztal szélébe kapaszkodva guggolásokkal, lábujjhegyre emelkedésekkel, hasizommal a padlón fekve, és két súlyzó formájú vizes palackkal, amit amikor eltettem, még nem gondoltam, hogy valaha használni is fogom. Most előkerült, előbb vízzel töltöttem meg őket, aztán mikor az már túl könnyűnek bizonyult, a vizet dekorkavicsra cseréltem. És csináltam tovább, minden nap.
A családom pedig látta a kitartásom, és úgy döntöttek, húsvétra meglepnek egy új taposógéppel. De még milyennel! Hiper-szuper jószágot hozott a nyuszi, ami nem elég, hogy mélyebb taposású (tehát erősebb), mint az elődje volt, de taposás közben oldalirányú mozgást is végez, így tehát a csípőmet is megdolgozza. De ami még ennél is fontosabb: rózsaszín! ♥
Így most újra a taposásé a főszerep, de a köztes gyakorlatok közül megtartottam a súlyzózást és a hasprést is.

Vitaminok

Kaptam a Nagyimtól egy gyógyszertároló dobozt, olyan heti elosztásút, szerintem mindannyian láttatok már hasonlót. Na, ezt először is felmatricáztam, hogy ne nézzen ki gyógyszertározó doboznak, aztán eldöntöttem, hogy mivel naponta négy rekesz van a fiókjaiban, ezért nem is vagyok hajlandó naponta négyféle vitaminnál többet beszedni. Ezek pedig:
Kalcium: A legegyszerűbb DM-es, saját márkás, amiben kalcium, magnézium és D3 vitamin van. Ez a diéta mellett elengedhetetlen, hogy a csontrendszerem biztosan ne szenvedjen hiányt semmiben.
Multivitamin: Szintén DM saját márkás, és szerintem ezt nem is kell magyarázni. Multivitamint diétától függetlenül sem árt szedni senkinek.
Zöld kávé garciniával: Ez az Interherb készítmény tartalmaz továbbá keserűnarancs kivonatot és krómot is. Ezek az összetevők pedig kimondottan a fogyást segítik a zsíranyagcsere serkentésével és az éhségérzet csökkentésével.
Útifűmaghéj: haladók ezt fogyaszthatják kapszula nélkül is, egyenesen a vízbe szórva, de szerintem az lenyelhetetlen. Ez pedig nem másra szolgál, mint hogy gyönyörűen kitisztítja a beleket, eltakarítja a fogyás útjában álló lerakódott salakanyagokat. Ezért ne is lepődjön meg senki, ha a szedése során először lazább, bőségesebb és büdösebb széklet jelentkezik.

“Misztika”

Vagy talán nem is annyira az. Hiszen az ember több mint hetven százaléka vízből áll, ezért bennünk kicsiben ugyanaz az ár-apály jelenség játszódik le, mint az óceánokban, nagyban. Vagyis a Hold bizony hatással van a szervezetünkre. Ezt egészen le is lehetne aprózni, akár a napi holdállások szerinti működésig, de szerintem nincs ember, aki abba ne bolondulna bele. Ezért én két szabályt követek: telő Hold – telít és fogyó Hold – fogyaszt.
Vagyis amíg telik a Hold, fokozottan ügyelni kell arra, hogy azokat egyem, ami nem rakódik le, ami épp a fogyást segíti, mert ilyenkor minden falat megpróbál beépülni. Fogyó Holdnál viszont kicsit jobban elengedhetem magam, ilyenkorra iktatom be a lazítónapokat is.
Méredzkedni pedig újhold napján, közvetlenül ébredés után érdemes, mert akkor vagyunk a legkönnyebbek. 😉
A mért súlyt egyébként sok minden befolyásolhatja, nem csak a Hold állása. A női ciklus alatt és a megelőző napokban például nehezebb a szervezet, ugyanígy a nyári meleg se kedvez a fogyásnak, habár többet izzadunk.
És itt térnék ki a vízivás fontosságára is! Amióta diétázom, nagyon-nagyon sok vizet iszom. De olyan három-négy litereket naponta. Ennek is többféle hasznos élettani hatása van. Egyrészt eltelít, így ritkábban érezzük az éhséget (és ugye tudjuk, hogy az éhségérzet azt váltja ki a szervezetből, hogy elkezd tartalékolni, tehát lerakódik). Másrészt, főleg mivel szedem az útifűmaghéjat, a vízbevitel fokozottan fontos. Ez a magőrlemény ugyanis víz nélkül könnyen beleköt a belekbe, csak akkor tud átmenni rajtuk és átmosni őket, ha megkapja hozzá a “mosófolyadékot” is.

Nehéz pillanatok

Nagyon fontos beszélni erről, mert bizony előjönnek azok a pillanatok is, főleg, miután a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, amikor úgy érzem, hogy két évet adnék az életemből egy szelet pizzáért. (Mondjuk azt a két évet, amíg kövér voltam. :D) Amikor ülök a strandon a lángos- és kürtőskalács-illatban. Amikor körülöttem az étteremben mindenkinél rántott húst látok sült krumplival. Bevallom, igen, vannak ilyen pillanatok, amikor sírni tudnék, és szívem szerint feladnám.
És az a fura, hogy nekem, aki egy ültő helyemben meg tudtam enni három zacskó gumibékát – nem az édesség hiányzik. Ha életemben többé nem ehetnék gumicukrot, azt mondanám, hát legyen. Tudjátok, mi hiányzik? A kenyér. A melegszendvics. A pizza.
De ilyenkor jöttök ti, az ismerőseim, akik megláttok, rám csodálkoztok, és felteszitek a kérdést, amit a bejegyzés címének is adtam. És erőt kapok tőletek ahhoz, hogy folytassam. Megkaptam azt is már, hogy mostanában annyi szelfit teszek ki magamról, mint egy plázapi… akarom mondani cica. Igen. Tudjátok, hogy az elmúlt évek során nem néztem tükörbe? De ezt úgy képzeljétek el, hogy a mi lakásunkban az az egyetlen tükör volt, ami a mosdó fölött van, és a sima kézmosásokat leginkább sötétben, lehajtott fejjel műveltem, a sminket pedig igyekeztem olyan gyorsan magamra kenni, hogy alig kelljen látni magam. És most eljutottam oda, hogy reggel örömmel és teljes fénynél sminkelek, és úgy érzem, talán karácsonyra készen állok majd rá, hogy egy egész alakos tükör is legyen a lakásban. És igen, szelfizek. Majdnem minden nap. Mert segít megbarátkoznom azzal az ismeretlen érzéssel, hogy képes vagyok magamra nézni. Mert segít elhinni, hogy az eredmény, amit elértem, az tényleg létezik, hogy az, ahogy most kinézek, valóság.

voltlett

Mi van még hátra?

Most tartok mínusz húsz kilónál. Hat hónap alatt. Még nyolc kiló van hátra, ami a célszámnak alig a harmada, de most fokozottan erősnek kell lennem. Nem engedhetem el magam.
Most, júniusban, egy kicsit megtorpant a folyamat, lassult a fogyás, ami természetes, ilyenkor nem szabad kétségbe esni. A szervezet ugyanis mostanra szokott hozzá, hogy a kevesebb az elég, és ezt tekinti normális tápanyag-bevitelnek. Fontos, hogy ilyenkor nem szabad elkezdeni még kevesebbet enni, mert annak csak negatív hatásai lennének. A mozgást viszont lehet intenzívebben végezni, az segít. Kúraszerűen, egy-két hétre lehet emelni az útifűmaghéj-adagot is, a kaánikula ugyanis nem a tisztulásnak kedvez. És ki kell várni azt az egy-két hónapot, amíg ezen átlendül a test és az agy, és újra megindul a fogyás. (Mármint az csak a testben, remélhetőleg az agy megússza. ;))

És aztán hogyan tovább?

Úgy tervezem, advent, vagyis december eleje az a határidő, amikorra mindenképp be fogom fejezni a diétát. Az Ünnep előtti várakozást már kényszer és kötöttségek nélkül szeretném megélni. Ez persze nem jelenti azt, hogy két pofára fogom zabálni a szaloncukrot. Két dolgot érdemes mindenképp megtartani hosszú távra is: a mindennapi mozgást és a mértéket. Azt gondolom, hogy rendszeres mozgással még egyébként ülő munka mellett is lehet enni mindent, vagy majdnem mindent, de nem szabad többé túlzásba esnem. Apró trükkök segíthetnek. Például, ha nem is veszem meg a gumicukrot, nem is fogom megenni. A boltban sokkal könnyebb leküzdeni a kísértést, mint ha már otthon figyel a polcon. Ezen kívül a fehércukor simán elhagyható a mindennapi étkezésből. A méz, vagy a nádcukor sokkal egészségesebb, és lassabban bomlik le a szervezetben, így kevesebb alakul át belőle zsírrá.
Azt gondolom, ha ezeket sikerül megtartanom, akkor lisztféleségek visszavezetése az étkezésbe önmagában nem okozhat újra ekkora gondot. És persze, tanulva a korábbiakból, bármilyen csábító is a tiltott, szigorúan meg kell tartanom a gluténmentes diétát.

Végszó

Mert csak nem bírom ki, hogy ide ne bökjem, annak az egyetlen embernek, aki olyan kéjesen gúnyolódott rajtam, és annyira előszeretettel nevezett minden lehetséges helyen hájaskának:

Én kövér voltam.
Te meg hülye.
Én lefogytam.
Veled mi újság?

😉

Kíváncsi vagyok, hogy ti milyen praktikákat ismertek a fogyásra? Nektek mi vált be?
Ha pedig hasznosnak találjátok az én módszerem, nyugodtan osszátok is tovább, hogy eljuthasson másokhoz is, akiknek szüksége van rá.

Reklámok

Dorka! Mesélj! Hogy csinálod?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ariadne szerint:

    Kedves Dorka!
    Először is gratulálok neked a kitartásodhoz, és hogy sikeresen eléred a céljaidat. Persze ezt már más apropóból az ismerőseid megszokhatták. 🙂
    Én magasabb kg-ról indultam tavaly, azóta -22kg az eredményem, és legalább még ennyi hátra van. Eleinte azt hittem az életben nem fog sikerülni, mert túl sok hormontartalmú gyógyszert vagyok kénytelen szedni, s azok is pakolják rám a kg-kat, még ha nem is eszek annyit, hogy híznom kelljen tőle. Dokik szerint törődjek bele, én viszont inkább a harcot választottam. Rengeteg fajta diétát kipróbáltam, de egyik se vált be hosszútávon. Aztán a kalóriabázis oldalára találtam, ahol eleinte csak olvasgattam, végül beregisztráltam, és elkezdtem étkezési naplót vezetni. Őszintén leírtam mit mikor ettem, mennyit ittam, mit mozogtam, stb. Sokat segítettek a fórumán talált hozzászólások, tanácsok is. Elkezdtem számolni a kalóriát, mellette természetesen mozogtam (szobabiciklire esküszöm, nekem az vált be), mindent ettem amit csak megkívántam, de tény, mértékkel. Egyáltalán nem eszek azóta se kevesebbet, de betartom hogy többször keveset és nem napi 1 étkezés. Odafigyelek hogy este hat után már ne nagyon egyek, maximum gyümölcsöt. Minden étkezés előtt megiszok egy nagy pohár vizet, ezzel is megelőzöm a dehidratáltságot, és a víz pluszban még el is telít. Vannak álló időszakok, amikor egy deka se megy le, sőt.. van hogy 1-2 kg visszakúszik, de ez utána szerencsére vissza le is megy. Lassabban, néha yo-yo effektussal, de lemegy. Két hónapig volt várakozó állásponton legutóbb a szervezetem, hízni nem híztam, de fogyni se, most azonban újabb 4kg-tól szabadultam meg, szóval én is haladok.
    A tokaeltüntetős dolgot én is kifogom próbálni, jó lenne ha lejjebb menne, vagy teljesen eltűnne, bár ahhoz még sok időnek el kell tűnnie.
    Rengeteg beszólogatásnak voltam én is célpontja, s azóta is elég sűrűn, de megtanultam nem törődni vele. Nem azt nézem, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja.
    Amúgy a fenti párbeszéddel egyetértek. A kövér fogyhat, a vékony hízhat, a fiatal megöregedhet, de a hülye az hülye marad. 😀
    Minden jót kívánok neked a továbbiakban is. 🙂

    Kedvelés

    • Parlandorka szerint:

      Figyelgetem néha a képeidet, azért rajtad is látszik már a változás! Nyilvánvaló, hogy a betegség miatt ez lassabb és nehezebb folyamat, de nem lehetetlen. Nagyon drukkolok neked, mert ha eléred a célod, az nem egyszerűen annyi, hogy lefogysz, hanem sokkal több annál: legyőzöd a betegséget! Szóval hajrá! ❤

      Kedvelés

  2. Vándor Zsuzsa szerint:

    Kedves Dorka! Én O.K. vagyok, 60 kg. ami egyenlőre elviselhető. A fiam lisztérzékeny és nem eszik szénhidrátot. Alapból sovány (de izmos) Szeretne meghízni. Tudsz tanácsot adni? mert már mindent kipróbáltunk és nem mozdul a súlya felfelé… Köszi a választ! Zsuzsi

    Kedvelés

    • Parlandorka szerint:

      Kedves Zsuzsa!
      Nem vagyok dietetikus, így a válaszom ne vedd készpénznek, de szeretném felhívni a figyelmed egy furcsa jelenségre. A szervezetbe kerülő zsírok cukorrá alakulnak, és gyorsan lebomlanak, a szervezetbe kerülő szénhidrátok viszont zsírrá alakulnak és lerakódnak. Így ha én például szalonnát eszem azért, hogy fogyjak, akkor a fiadnak pedig épp szénhidrátra van szüksége a hízáshoz. A lisztérzékenység azonban bekavar ebbe, mert a gluténmentes gabonák alapból kevesebb szénhidrátot tartalmaznak, mint a búza és hasonló társaik. (Ezért is írtam, hogy az elhízásomba bizony belejátszott, hogy nem tartottam rendesen a gm diétát sem.)
      Azt javaslom, ha a fiad hízni szeretne, próbáljon meg több (természetesen gluténmentes) péksüteményt enni. A csokoládétól és a cukroktól ugyan gyorsabban lehet hízni, de kevésbé szabályozható egészségtelen hatása is van. Ha a fiú amúgy izmos, ahogy írod, sportol rendszeresen, akkor bátran eheti a megengedett szénhidrátokat.
      Még egy tipp: most már létezik olyan, hogy gluténmentesített búza. Az ebből készülő termékek több szénhidrátot tartalmaznak, így talán könnyebben is hízik tőle. De ezzel óvatosan, mert nem minden lisztérzékeny eheti!
      Ezek jutottak eszembe, remélem, tudtam segíteni.
      Szép napot kívánok. 🙂

      Kedvelés

  3. lomaquilt szerint:

    Hát minden tiszteletem a Tiéd! A fényképen amin két nő látszik, csak később jöttem rá, hogy az egyik Te voltál, a másik a mostani, amilyennek megismertelek. Meg kell mondanom igy szebb vagy! Amit hozzátennék, nagyon nehéz ezt megtartani, azaz az étkezési és mozgási szokásaidat tovább vinni. Én idősebb vagyok és az orvos mindig azzal kezdi, hogy fogyjak le. Tudom, de nem könnyű. Fiatalabb koromban több fogyókúra után az adott erőt, hogy egyik kolléganőm azt kérdezte: gratulálhatok a harmadikhoz (mármint gyerekhez!). Na ez elindított. a fogyókúrámhoz és sikeres is volt (akkor a félév alatti 15 kg elég volt) Sajnos jelenleg többet kellene fogynom. Ami a mozgást illeti, nekem bevált a napi séta. Reggelenként kb. félóra nem egyenes talajon séta munkahelyre. Emberekkel alig találkozol, a levegő jó és egészségesen kifáradsz. Később egy un. asszonytornán vettem részt heti két alakalommal. Miután ezeket a mozgásokat kihagytam, az étkezést nem figyeltem, a kilók jöttek vissza. Muszáj lesz megint valamit bevetni. Ezért örültem a bejegyzésednek, hiszen a pozitív példák csak elindítják a fantáziámat. Kösz a leírásodért!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s